nil-nocere Hozzászólásai

Rémesen ostoba ez a film. Remélem Funes szégyellte magát miatta.



 

A legkevésbé sem akartam eredetit hozni, hanem korrekt információt. Ide és azonnal, nem pedig gúglipajtással szórakozni kényszerülni. A spoilerfóbiáddal nem tudok mit kezdeni. Afelől te döntesz, hogy mit olvasol el. Nem kényszerít senki.

Itt egy értelmesebb filmismertető, mert a fenti egy rakár sz@r:

Justine Triet harmadik nagyjátékfilmje, a Cannes-ban bemutatott Sybil szépen folytatja a Franciaországban népszerű, a látens szexuális feszültséget piszkáló melodrámák sorát. A műfaj ismertetőjegyei – legyen szó középkorú nők identitáskríziséről, vagy a kamera előtt sorakozó színészbrigád vetkőztetéséről – az unalom... pardon, az ennui határáig vannak variálva. Eredeti nyelven a cím legalább sejtet valami titkot: egy női név, amit a balsors hírnökeitől, a görög szibülláktól kölcsönöztek. Magyar fordításban persze azonnal tisztázott, hogy mire is vásárolsz jegyet – íme, a Szex és pszichanalízis.
A történet egy pszichológusnő sorsának meghatározó fordulatát követi nyomon. Sybil lemond tanácsadói kötelességeiről és regényíróként próbál karriert építeni. Döntése váratlanul éri pácienseit, akiknek érzelmi összeomlása hatásosan alapozza meg a film kezdeti hangulatát. Főhősnőnk íróként folytatja életét, viszont a biztonságos családi környezet túlságosan ingerszegény ahhoz, hogy alkotásra serkentse. Egyetlen páciense, az idegösszeomás szélén vergődő színésznő, Margot Vasilis képes őt inspirálni, így az ő magánélete lesz a volt terapeuta új regényének elsődleges ihletforrása. Nem meglepő, hogy pszichológus-írónk is terápiára jár, hiszen volt alkoholista, zabigyereke van, és múltbeli szeretőjének emléke sanyargatja. Tanácsadója vészmadárként figyelmezteti: páciense életének megírásával nem csak etikai határokat lép át, hanem saját és környezetének pszichéjére is kártékony hatással lesz. Kíváncsisága izgató mániává alakul, így egyre veszélyesebb lépéseket tesz a szenvedéllyel vágyott siker felé. Kimért tempóban olvadnak össze a két nőt elhatároló valóságok. A pszichológusnő belopja magát a színésznő életébe, Margot pedig folyamatosan a segítségéért esedezik. Viszonyuk alapja a kölcsönös függőség és az egymásrautaltság dermesztő jelenléte lesz. Ez a kettős dinamika a film legizgalmasabb dramaturgiai ötlete, jól működő mechanizmusa pedig tovább bomlik olyan mellékszereplők hálózatában, mint a főhősnő volt szeretője, vagy a színésznőt instruáló rendező. Mindegyik felvázolt személy valamilyen krízisben van, és ilyenkor a társa függvényében határozza meg magát. Az ebből származtatott konfliktusok egy realista hangvételű, intrikákkal teleszőtt melodrámát bontanak ki.
Arthur Harari és a rendező forgatókönyve komoly hangsúlyt fektet a romlott kapcsolatok ábrázolására, viszont az ebből kibomló múlandóság érzetét az örökösen kéjelgő test sóvárgásával ellenpontozza. Mindenki érzelmi csődje a szexus túlfűtöttsége (vagy ennek hiánya) köré szerveződik, így számos helyzetet a kielégülés, vagy ennek elfojtása old meg. Justine Triet jelenetei szabályszerűen illusztrálják a forgatókönyvet. Rendezői erényét a pontos színészvezetés és a feszült dialógusokra való építkezés tükrözi, viszont az ilyen módon elénk tárt helyzetek gyakran az együgyűség szintjén maradnak. Számtalan szituáció kerül két szereplő párbeszédével kifejtésre, leginkább ezekből építkezik a film struktúrája. Másfél óra alatt nincs fordulat, amelyet nem dialógusokkal magyarázna el a rendező, emiatt pedig egy olyan vontatottságot teremt meg, amit az egzotikus helyszíneken lábadozó szexi nők képtelenek kompenzálni. Egyenletes ritmusából néhány gyors vágás próbálja kibillenteni a filmet, így időben néha előre, vagy éppenséggel hátra ugrunk. Az erotikával túlfűtött emlékek gyors képsorokként vannak a konfliktusok köré ollózva, ezek ütköztetése általában öncélúnak hat. Ez a szerkesztési módszer észrevehetően a film agyonbeszéltségén próbál menteni, és kizárólag egy megnyerőbb élmény létrehozásának érdekében operál. Vitathatatlan, hogy Triet francia melodrámája az életközépi válság elcsépelt kedélyállapotát borzolgatja, és módszerével egy eladható és unalmasan szexi alkotás mellett foglal állást. Alapjait tekintve ugyanakkor egy jó felütéssel indító történetről lenne itt szó, amelynek egysíkú fejtegetése kívánnivalót hagy maga után. Drámai helyzetei a szó szoros értelmében elbeszéltek maradnak és a testek profán mutogatása kerül az ábrázolás helyébe.




 

Kétségtelenül a film előnyére válik, hogy mentes mindenféle lmbtqxyz+wake nyomortól és propagálja a családi összefogást illetve a gödörből való kievickélni-képességben, tudásban és elszántságban való hitet, és az élet lehetőség szerinti kíméletét (igen, még a rosszfiúk életét is!), de kb ezzel itt vége is van.
A történet? Hát... khm.
A dramaturgia? A szöveg fele valami mexikán hablaty, a papus dumáján kívül szinte egy szót nem érteni belőle, de lehet, hogy ezzel jobban is jártunk. Úgysincs sok értelme a szinkronizáltnak sem.
A kivitelezés? Ügyesek a cgi-bűvészek, de túl sok ötletük nincs.

Teljességgel elképesztő, hogy a nyilvánvalóan nem oszkáraspiráns Barbit képes volt lenyomni az amcsiknál. De - mondjuk - ez az ottani közönség színvonalát is jelzi...

Kissé aljas a gojokkal szemben jiddis vallási szakkifejezésekkel dobálózni, ezért ezen most segítek: "bát micvá" = "a (vallási) parancsolat lánya".
Maga a kifejezés pedig a zsidó lányok tizenkét éves korban (!) esedékes nagykorúvá válására utal. Hangsúlyosan vallási jellegű az ersemény, ami némileg korrelál a keresztények bérmálkozásával illetve konfirmációjával (mindkettő jelentése: "megerősítés", és egyfajta beavatást takar). A fiúk (tizenhárom éves korban történő) nagykorúsításával ellentétben a lányok esetében hagyományosan semmiféle ünnepség nem kapcsolódik a születésnaphoz, de a feminizmus előretörésével a zsidó családok lányaik nagykorúvá válását is igyekeznek emlékezetessé tenni. A rabbik ezt eltűrik, egészen addig, amíg az megmarad a vallási keretek között és nem sérti a szabályokat. Kifejezetten tiltott világi eseményt kreálni a nagykorúsításból és azt nagy csinnadrattával ünnepelni.





 

Szóval igaz! A gyíkok itt vannak köztünk! A legfontosabb államfők gyíkok! Most lebuktak!




 

A fenti filmismertető nem ehhez az 1999-es, hanem a korábbi, 1975-ös filmhez készült. Annak volt társrendezője Vargas Llosa, a perui Gutiérrez Santos mellett. 
Az 1999-es változatot egy olasz, Lombardi készítette. Az ehhez szóló filmismertető:
A perui hadsereg nagyon komoly és hatékony tisztjét, Pantaleon Pantoja kapitányt a „látogatók” különleges szolgálatának felállításával bízzák meg, hogy azzal elégítsék ki a dzsungel távoli előőrseire kirendelt katonák szexuális szükségleteit. [imdb.com]
Pantaleón Pantoja, a perui hadsereg ifjú századosa a szervezés valóságos géniusza. Legújabb megbízatása azonban minden eddiginél kényesebb: létre kell hoznia egy hölgyvendég-szolgálatot, hogy az Amazonas környéki dzsungelekben szolgáló, a trópusi hőségtől feltüzelt legénység szabályozott és ártalmatlan módon vezethesse le nemi gerjedelmeit. A százados buzgalmának és tudományos alaposságának köszönhetően a hölgyvendég-szolgálat hamarosan a hadsereg leghatékonyabban működő egységévé válik. [snitt.hu]

Az az érdekes, hogy egyiknek sem tűnik fel, hogy a történet valójában a szovjet vagy a náci munkatáborok megszervezésének, hatékony működtetésének és a végén a letagadásának paródiája.












 

Sokkal jobb lett volna a 'A glaveni kékszakáll' cím, mint ez, ha már az eredetit kicsrélték. Habár ezúttal nem a feleség került az utolsó szobába.... :)



 

A világ már csak ilyen: minden nagyívű álom a kisstílűség zátonyán feneklik meg. A Mátrixtól a Fekete tükör több epizódján és a Stepfordi feleségeken keresztül egészen eddig a filmig a virtuális világba áttett élet végül mindig balul sül el.... Az emberek egyszerűen szeretik szarul érezni magukat, miközben egyfolytában a boldogságot hajtják. Már az Építész is megmondta... 
Az komoly, hogy Alice 1:39:30-kor azt kérdezi, hogy "mi a f@sz ez az egész?" És Jack 1:40:49-kor "minden kib@szott percet" gyűlöl?!?
A film képi világa és a feleségek napirendje is árulkodó: a waspok tényleg ezt tartják a boldog élet non+ultrájának... :)




 

Nah, én nem bánom, hogy az írmagjáig elpusztult az a szerencsétlen nyomorult világ. Az meg már csak hab a tortán, hogy a klepszídra nem homorórát, hanem vízórát (szó szerint vízlopót) jelent.


 

Ezek fizetnek a pontokért az IMDB-n?


 

Na, ezt a filmet sem látta az, aki az ismertetőjét írta... vagy nagyon fura elképzelései vanak a "harmonikus életről" és az "irigylésre méltó harmóniáról": ez a nő egy kész ideggörcs. Az első tíz percben összevész akivel csak találkozik, a családját ledominálja, terrorizálja és fogalma sincs, hogy mit gondolnak és éreznek valójában. Már hónapokkal ezelőtt észrevette, hogy a férje összejött egy másik férfival, de nem szól, mert a buzikat kímélni kell manapság, ám kiveri a balhét, amikor kiderül, hogy az a férfi valójában nő.
Amikor megtalálja a tesztet azonnal ámokfutásba kezd és szétcsap a gyerekei szeretői közt - ahelyett, hogy örülne, hogy nagyi lesz. Persze kiderül, hogy a teszt Pupié (nem, nem a gyerekvigyázóé), a bébi a néger gyerektől van és persze az anyját kihagyva intézi az abortuszt, aki közben összejön a drogos szomszédsráccal.
És a végére - tökéletesen hiteltelenül - minden elrendeződik. 



 

610 m.  A lakihegyi torony több, mint kétszerese.

A filmismertető több, mint fele díjakról, fesztiválokról és más filmek nyereményeiról szól: már ebből tutira lehet menni, hogy ez a film a szakmának készült és azért, hogy az idióta rendező kiélhesse valami agyament vágyálmát, egyszóval: fos.



 

Ez tényleg nem horrorfilm: ez egy elmebeteg film. Az anyát pedig életfogytiglani kényszergyógykezelésre kellene ítélni egy zártosztályon.