2008-ban írta és rendezte a Ái no mukidashi (愛のむきだし) című japán filmjét Szono Sion. Témái többek között a szerelem, család, vágy, lesifotózás és a vallás. A tabukat és mértéket hírből sem ismerő japán fenegyerek hat óráról vágta vissza négyre szektás-szatirikus-kukkolós remekművét, de ha letolunk tizenkét részt a legvadabb animéből, akkor sem készülhetünk fel erre a perverz, megalomán, észbontó remekműre. Mire eljutunk a főcímhez, megismerünk egy kamaszfiút, aki azért bűnözik, hogy legyen mit meggyónnia szentfazék apjának, kitanul egy harcművészetet, amivel lányok bugyija alá fotózhat, nőnek öltözve beleszeret leendő mostohatestvérébe – és még csak egy óra telt el. A film jelenetenként, sőt néha jeleneten belül vált bohózatból ultraerőszakos akciófilmbe, infantilis férfifantáziából szentimentális melodrámába, míg a csúcsponton egy agymosott tinilányból egy snittben szakad ki a szeretet himnusza Pál apostoltól Beethoven 7. szimfóniájára. Transzcendens – és ekkor még hátravan egy óra. Honda Jú-t,a tinédzser fiút követhetjük nyomon, aki katolikus neveltetést kapott. Édesapja, Tecu, felesége halála után katolikus papnak áll. Egy mise alatt betéved a templomba Fidzsivara Kaori, aki keresztény szeretne lenni. Nemsokára meg is keresztelik. Kaori és Tecu, a pap egymásba szeretnek és összeköltöznek. Három hónap múlva azonban Kaori elhagyja Tecu-t. A pap miséi megváltoznak, fájdalmas érzései megjelennek a szentmisében is. Sötét gondolatait rávetíti a fiára. Gyóntatja Jú-t, mindenképpen tudni akarja a fia bűneit. Jú először képtelen bűnöket elkövetni, ezért kitalált bűnöket gyón meg. Jú, apja figyelmére vágyik, ami arra készteti, hogy egyre több és egyre nagyobb bűnöket kövessen el. A helyi bandához vezet az útja. Innen kapja a kapcsolatot egy lesifotóshoz, aki kitanítja, hogyan kell fiatal lányok alsóneműjét fotózni. Jú mindig elmegy, hogy meggyónja bűneit az apjának. Mikor az apja megtudja, hogy mit csinál Jú, megüti őt és azt mondja neki, hogy nincs helye Isten házában. A filmben megismerjük Koike Aját aki a háttérben a saját szájíze szerint mozgatja a szálakat. Jú lesifotózás közben találkozott vele. A lány családon belüli erőszak áldozata, apja a saját teste miatt bántalmazta. Aja a Zéró Egyház – egy katolikus szekta – vezetői közé tartozik. Az eredendő bűn – ahogy a szekta vezetője fogalmazott – miatt vették be a Zéró Egyházba. Továbbiakban Jóko – egy fiatal középiskolás lány – történetét mutatja be a film. Múltjában szerepel családon belüli bántalmazás, kicsapongó életmód, verekedés. Egy lassított háborúként látja az egész világot. Kaori, apja szeretője volt de Jóko úgy dönt, hogy a nővel él tovább. A barátaival kötött fogadás miatt, Júnak női ruhában meg kellett csókolnia egy lányt. Így találkozik Jókoval, akit egy banda támadott meg. Jókoban Szűz Máriát ismeri fel Jú és beleszeret a lányba. Az érzés kölcsönös azonban Jóko a Miss Skorpió nevű nőbe lett szerelmes. Kaori visszatér Jú apjához és a két fiatal – Jú és Jóko – újra találkozik. A középiskolában megjelenik Aja, aki úgy állítja be magát, mint Miss Skorpió, ezzel Jóko közelébe kerül. Aja felfedi Jóko előtt, hogy Jú lesifotókat készített. A fiú elmenekül otthonról, a család többi tagja Aja révén kapcsolatba kerül a Zéró Egyházzal. Jú nem találja őket és Aja megfenyegeti, hogy ha nem dolgozik egy pornó videós cégnek soha többé nem láthatja Jókot. Jú megpróbálja megmenti a lányt a Zéró Egyházból. Sikerül elrabolnia Jókot de Aja megállítja és beszervezi az Egyházba. Jú látszólag együttműködik, de végül drasztikus megoldást választ. Végezni akar Ajával és a Zéró Egyház vezetőivel. Aja – mivel Jú-t önmagához hasonlítja az eredendő bűn miatt – látja, hogy a fiú nem roppan össze, öngyilkosságot követ el. Végül Jú a bűnei miatt és a sikertelen mentőakció miatt összeroppan és megőrül. Jóko rokonokhoz kerül és itt jön rá, hogy a fiú mindvégig meg akarta őt menteni. Elmegy Júhoz az elmegyógyintézetbe, ahol megpróbálja a fiút – aki Miss Skorpiónak képzeli magát – magához téríteni. A biztonsági személyzet elvezeti Jókot de végül Jú is magához tér és Jóko után siet. Az eredeti tervek szerint 6 órás lett volna a film de a producerek kérésére rövidítették le az immár 4 órás filmet. A megjelenése után pozitív visszajelzéseket és számos díjat nyert. A Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Caligari Filmdíjat illetve FIPRESCI díjat kapott.