Costa-Gavras legújabb alkotásával megszokott formáját hozza, ismét egy szókimondó politikai vitafilmet rendezett. A téma most kicsit talán személyesebb, hiszen a görög gazdasági válság 2015-ös eseményeivel foglalkozik Jánisz Varufákisz közgazdász-politikus Adults in the Room: My Battle With Europe's Deep Establishment című könyve alapján. 2015 januárjában Görögországban kormányváltás volt: az új miniszterelnök Aléxisz Cíprasz, az új pénzügyminiszter Jánisz Varufákisz lett – a film kettejük „kalandjait” követi végig Athéntől Brüsszelig, tárgyalásaikat a trojkának nevezett hitelezőkkel (az Eurózóna, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap). A közel sem egyszerű és átlátható történet lényege, hogy a már évek óta válsággal küzdő Görögországnak 2015. júniusában újabb segélycsomagra lett volna szüksége, ám Varufákisz (és az általa képviselt kormány) nem jutott megállapodásra a hitelezőkkel. A hosszas vita abban csúcsosodott ki, hogy a görög kormány népszavazást írt ki 2015. július 5-ére a hitelezők utolsó csomagjáról. Bár a nép többsége nemmel szavazott, a görög parlament kénytelen volt elfogadni a csomagot. A film nagyrészében a zárt ajtók mögötti tárgyalásokat, a lakások biztonságában tartott rögtönzött megbeszéléseket látjuk: épp csak hallunk az európai fejesekkel folytatott telefonbeszélgetésekről, akik fel-feltűnnek archív felvételeken a tévében, ezzel is fokozva a hitelességet – vagy a hitelesség látszatát. Az Adults in the Room nem egy könnyed film. Az ember úgy érzi utána magát, mintha végighallgatott volna néhány kurzust közgazdaságból vagy nemzetközi kapcsolatokból, csak úgy futtában megismerve, jó esetben meg is értve a folyamatokat. Ám Costa-Gavrast nem csak azért szeretjük, mert tud súlyos politikai drámákat, thrillereket rendezni, hanem mert azt is tudja, hogy mikor és hogyan oldja ezek feszültségét. Az Adults in the Room sorsfordító és történelmet író vitáiba is ügyesen csempész humort, teremt olyan helyzeteket, párbeszédeket, amin képes felnevetni a néző. Christos Loulis és Alexandros Bourdoumis, a film két főszereplője zseniálisan lettek kiválasztva: játékuk által félreismerhetetlenül elevenedik meg a két görög politikus. A politikai töltet, illetve a (látszólag) nyílt állásfoglalás miatt, a Nemzetközi Valutaalap és Európai Uniói (látszólagos) kritikája miatt, a film természetesen megosztó: van, aki kígyót-békát hord rá, más meg hozsannázik előtte. Ám fontos hangsúlyozni, hogy az állásfoglalás látszólagos: míg a film alapját jelentő könyvben Varufákisz tényleg kritizál, addig Costa-Gavras elsődleges célja arra rámutatni, hogy milyen nehéz és lehetetlen helyzetben volt a görög kormány 2015-ben, hogy igazából nem voltak jó vagy rossz döntési lehetőségeik, csak sürgősek. Ez a film akkor is izgalmas, vagy akkor igazán izgalmas, ha a néző képes politikai állásfoglalás nélkül nézni: személyes emberi drámákról, belső vívódásokról, nevetséges játszmákról szól. Az Adults in the Room nem egy többször-megnézős film, nem egy katartikus művészeti élmény, de nem is ez a célja. Kicsit kell előtte olvasni, s ha túl tudunk lendülni az első húsz, vontatott percen (a 124-ből), akkor élvezetes mozizást jelenthet. (tgi)