E L Ő S Z Ó: - A gyönyörűen fényképezett, a szexualitást és a női testet a koreai mainstream médiában eddigi legkendőzetlenebb formában megjelenítő kosztümös film korhatáros besorolása ellenére lett igazi közönségsiker. A helyi viszonyok fényében ez azért meglepő, mert az ország lakói kifelé meglehetősen (ál)szemérmesek, mondhatni konzervatívak. És míg a '70-es években a rendőrök még mérőszalaggal ellenőrizték az utcán a miniszoknyák hosszát, és míg a túl szexisnek találtatott videoklipeket mondvacsinált ürüggyel a mai napig cenzúrázzák, addig a Mi'indo (미인도) szinte mindent megmutat, amit egy mozifilm megmutathat. A F I L M R Ő L: - A Mi'in-do (magyarul az 'Egy szépség képmása') az egyik leghíresebb koreai festőművész, a XVIII. században élt Sin Jun Bok (Shin Yun-bok < 신윤복) talán legismertebb műve. Ez a helyzet most Koreában. Az 1758-ban született Sin Jun-bok-ot, művésznevén Hjevant (혜원), a Csoszan-dinasztia (Joseon dynasty, 조선왕조) három legnagyobb festőművésze között tartják számon. Apja és nagyapja is udvari festő volt, a nemesi családban ez a cím apáról fiúra szállt. Hjevan munkásságát a realisztikus ábrázolásmód jellemezte, és korának hétköznapjait megörökítő festményeiről ismert. Valamint erotikus töltetű képeiről. Udvari festőként megengedett (sőt, talán elvárt is) volt az erotika finom ábrázolása, ám ő minden korábbinál direktebben ragadta meg a témát, ami - talán csak ürügyként - indokot szolgáltatott a Királyi Festészeti Akadémiáról, a Dohvásza-ból (도화서) történő eltávolítására. Kegyvesztetté vált, és végül kiutasították az udvarból, további sorsa bizonytalan. Egyik ilyen, a maga korában vitatott képe Koreában ma nemzeti kincs, ahol az ország egy 307 tételből álló listán jegyzi a nemzet legfontosabb kulturális örökségeit. (Első helyén a 2008-ban leégett Námdemun áll, Szöul városfalának egykori déli kapuja.) Hjevan személye és története önmagában is elegendő forrásanyagul szolgálna egy látványos kosztümös filmhez, és könnyű belátni, hogy a szerepcserét elhagyva is kivitelezhető lett volna a cél, egy korhatáros közönségsiker készítése. A lányregényekbe illő fordulat természetesen megállná a helyét bármilyen fiktív történetben, kár, hogy jelen esetben a stáb hatásvadász módon, a tények ilyen durva manipulálásával érezte biztosnak a bevételt. Hjevan ugyanis minden kétséget kizáróan férfi volt, ezért joggal kifogásolható a festő 'meséjének' és a valóságban is létező, múzeumokban őrzött, a mai napig látható remekműveknek olcsó összemosása. Annyira azért nem is olcsó. Tisztességes méretű költségvetés szükséges egy történelmi film hiteles, korhű világának megteremtéséhez, amit itt a legnagyobb koreai szórakoztatóipari cég, a CJ Entertainment biztosított. A végeredményre pedig nem lehet panasz. Amíg a hasonló koreai produkciók (például a 2007-es Hváng Dzsin I (Hwang Jin Yi < 황진이; r.: Csáng Jun Hjan < 장윤현) esetében sokszor egy steril, skanzen-szerű díszletváros adja a cselekmény hátterét, addig a Mi'in-do helyszínei ennél jóval reálisabb, élettel teli, lüktető képet mutatnak. Ráadásul a kamera szeret elidőzni egy-egy utcaképen, befogni minél több részletét, számtalan foglalkozást és hétköznapi tevékenységet megmutatni, néha már-már dokumentarista stílusban. (A pikáns részek kivágásával ideális országimázs videó lehetne belőle.) Ehhez még jönnek a színpompás kosztümök, valamint az elengedhetetlen, jó értelemben giccses képsorok kalligráfiával, piros pipacsokkal teli réttel, gyönyörű giszengekkel (a gésákhoz hasonló szórakoztató hölgyek), és a királyi udvar hivatalnok- és szolgaseregével; ráadásként szentimentális aláfestő zene, gájágümmel (가야금; pengetős hangszer) bőven kísérve. Együtt akár egy megelevenedett képeskönyv - a hardcore Korea-rajongók biztosan, az országgal szimpatizálók pedig nagy valószínűséggel szerelmesek lesznek ebbe a filmbe. V É G S Z Ó: - Az Egy szépség képmása a romantikus kosztümös filmek, és főleg Korea szerelmeseinek bátran ajánlható, kötelező darab. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez egy sorozatból készült egészestés változat, azaz cselekményét tekintve egy szerelmi négyszög dominál, könnyekkel, drámával, összetört szívekkel alaposan fűszerezve. Ezen a téren pedig már nem lehet sok újat mondani (főleg Koreában), de a készítők szemmel láthatóan nem is próbálkoztak - néhol ijesztő a párhuzam a Hváng Dzsin I egyes jeleneteivel, éppen csak a szereplők és a díszletek mások.