Florian Zeller az időskori demencia után a kamaszkori depresszió mélyére ás, a Le Fils pedig egészen más jellegű, de hasonlóan megdöbbentő és megrendítő darab lett. A drámaíróból lett filmrendező, Florian Zeller folytatja családi trilógiáját, és a kirobbanóan sikeres Az apa után újabb színdarabjából készített adaptációt Le Fils címmel (a befejező részt a The Mother adhatja majd). Míg Az apa a demencia egyéneket és családokat elpusztító hatásairól beszélt, egyaránt felmutatva az általánost és a konkrétat, a Le Fils egy másik mentális betegséget, egyben hétköznapi családi problémát vizsgál meg közelről, amely rengeteg embert érint, mégis kibeszéletlen. Az apa után a fókusz a fiún van, de a film rámutat: mindannyian apák és fiúk vagyunk egyszerre, s ahogy egyre mélyebbre húz az egyszerűnek tűnő tinédzserkori zavar örvénye, úgy válik a banális helyzetből valódi tragédia.