Éppen ezért a Vadon sokkal izgalmasabb annál, mint amit a felszín sejtet, és nem egy tipikus társadalomkritikus (vagy abból kivonuló) hippifilm, elkerül mindenféle ilyen csapdát, az isten háta mögötti kietlen vidéket sem úgy ábrázolja és tálalja, mint valami fennkölt helyet, sőt. Tele van kígyókkal, ronda bogarakkal, leesnek az ember lábkörmei, állandóan tele van csúnya sebekkel, folyamatosan büdös és ápolatlan, vagy embert próbáló hőség van, vagy zord hideg: alapvetően nem jó ott lenni. A természetet a maga zord, barátságtalan valójában ábrázolja, amihez hősünknek sincs semmi kedve, de pont ettől válik érdekes küzdelemmé, ettől teremtődik folyamatosan feszültség és konfliktus, ettől lesz a Vadon jó film.